Nagyon régóta közel áll a szívemhez Tihany. Többször jártam is már a városban, de sajnos sosem jutott annyi idő, hogy érdemben szét tudjak nézni.

Tavaly júliusban azonban úgy gondoltam, tök jó lenne egy kellemes hétvégét eltölteni az unokahúgaimmal a Balaton mediterrán félszigetén.

Hogyha megkérdeznéd, melyik volt az a hely, ahol igazán szabadnak éreztem magam, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy Írországban.

Azokhoz képest, amiket itthon és a környező országokban tapasztalni, odakint mindenki mondhatni indokolatlanul kedves és szívélyes volt velem, ja és mérhetetlenül türelmes.

Utóbbit azért tartom fontosnak kiemelni, mert akkoriban még nem igazán mertem megszólalni angolul, és ennek ellenére sem éreztem egy cseppet sem az ott töltött idő alatt, hogy kívülálló volnék.

Manapság új értelmet nyert a napjainkban fogalma. Mert napjainkban az ember még inkább vágyik arra, amije nincs: a szabadságra.

Furcsa egy játék az élet, nem igaz? A rohanó világban semmi másra nem vágyunk, csak időre. Amikor meg a nyakunkba szakad, hirtelen nem is tudunk mit kezdeni vele. - Noha ez csupán fél igazság, mégis elgondolkodtató felfedezés.

Sokak szerint a Világ már nem lesz ugyanaz a hely, miután legyőzte az emberiség ezt a tomboló, láthatatlan ellenséget. Őszintén bízom benne, hogy nekik lesz igazuk.