"Mikor mi gyerekek voltunk, ha előző nap megbeszéltük, hogy találkozunk, akkor másnap ott voltunk a megbeszélt helyen és találkoztunk." - Oktatott néhány hete édesapám.

Teljesen más kapcsán jött fel ez a sztori akkor, és ki gondolta volna, hogy a mai modern világban újra itt tarthatunk majd.

Na, persze csak az, aki a Vodafone hálózatának hűséges tagja. Valahogy ez a beharangozott átállás nem igazán megy nekik zökkenőmentesen.

Vajon meddig toleráns egy felhasználó,
mielőtt szolgáltatót vált?

Összeszámolni sem tudom hány darab telefonkártyát emésztettek fel kölyökkorom fülkés beszélgetései.

Annak idején egész biztosan Dunát lehetett volna rekeszteni a lenullázott kártya gyűjteményemmel. Volt néhány igazán csinos darab is közöttük, de a mobil korszak valamennyiüket felűzte idővel a padlásra.

Erről eszembe jutott egy aranyos sztori sok-sok évvel későbbről:

A keresztfiam olyan 3 éves lehetett, mikor elvittem kicsit csavarogni, és felhívtuk egy érmés köztelefonról az anyukáját, hogy kipróbálhassa milyen egy kagylós készüléken beszélni.

Bármit mondhatott volna, de ahogy belehallozott az anyukája a telefonba, egyből úgy szólt vissza Krisztián, hogy szeretlek anya! ♡

Érdekes, mire meglett nyolcadikos koromban az első mobilom, valahogy már kevesebb zsebpénz ment el telefonálgatásokra. Pedig hát ott lapult az eszköz a zsebemben, nem kellett fülkét vadászni.

Jó, mondjuk annyira nem lapult. Mert ugye akkoriban még nem az ultravékony forma volt a módi, hanem a majdnem akkora antenna, mint maga a telefon.

Az első ilyen célt szolgáló kütyüm egy Ericcson T-10-es volt. A csinos kis antennájával és a praktikusan lehajtható előlapjával gyönyörű mustár sárga színben pompázott.

Azért kaptam, hogyha esetlegesen bármi baj van, akkor tudjam hívni a szüleimet. Aggódtak kicsit, mert Pestre jártam középiskolai előkészítőbe péntek délutánonként.

Amúgy azt tudtad, hogy az első valódi mobiltelefont a Motorolának köszönhetjük?

Habár a II. világháborúban használt téglafon fejlesztésében is jelentős szerepe volt a cégnek, a hétköznapi emberek számára szerencsére már nem a két és fél kilós verziót dobták piacra.

Ugyanakkor, ha nem üzletember vagy orvos voltál '83-ban, mikor megjelent a boltok polcain a Motorola DynaTAC, egészen biztos nem tudtad megfizetni, mert majdnem olyan árban mérték, mint az aranyat.

Basszus, közel 4.000, azaz négyezer dollárt kellett kicsengetni érte. Ha mai árfolyamon számolod, ez akkor is több, mint egy millió forintot jelent.

Ezért a pénzért el tudtál benne menteni 30 db telefonszámot, és ha legalább fél órát szerettél volna vonalban lenni, ahhoz bizony nagyjából tíz órányi töltésre volt szükség.

Manapság gyors sávban élünk, amihez szerencsére idomult a kütyük készenléti ideje is. Ha meg túl sokat nyomkodjuk, akkor persze pikk-pakk újra szintre hozza egy supercharger-es power bank. Amit meg fél óra alatt feltölt egy szintén szuper töltős adapter.

Ez eddig tök szép, meg jó. Csak a jelen korunkban ez már nem elég. Merthát mégis mit kezdesz egy full aksis telóval, ha nincsen rajta hálózat?

A fák egyelőre még nem Wi-Fi képesek, így mobilnet nélkül még a csevegő programokban sem tudsz hívást fogadni vagy kezdeményezni.

Ami viszont még fontosabb lehet, hogy a navigációs appok is csak offline tapogatózzák a forgalmi viszonyokat, ami több szempontból is baromi kellemetlen lehet.

Hogy még se legyél ilyen esetben teljesen elveszve: a benzinkutakon lehet kapni papír alapú térképet. Ami vész esetén szuper, de a lezárásokat és a dugókat megint csak nem tudod elkerülni vele.

Viszont legalább odatalálsz ahova mész.

Na, és hogy miért hoztam fel mindezt?

Kedd reggel 8:00-kor elszállt a térerő a telefonomon. Először a Youtube hagyta félbe az egyik kedvenc slágerem lejátszását, a másik pillanatban pedig letiltotta az online módot a GPS.

Még jó, hogy tudom hol dolgozom, másként nem találtam volna be. Azért a forgalmat jó lett volna látni rajta merről kerüljek.

Munka után pedig még jobb, mert nem telt volna néhány perc híján kerek egy órámba eljutni a XI. kerületi Bornemissza térről az Oktogonra. A Corvinig is hangya léptekben haladtunk, onnan meg egy sávossá válik az út ugye, szóval...

A szomorú tény még is az az ideggörcsön kívül, hogy induláskor az átlagfogyasztás alapján 93 km távolságra elegendő üzemanyag 20 alá ment mire Érdre értem.

De legalább eljutottam a benzinkútig.

A nap végére teljesen véletlen körülmények között kiderült, hogy azért volt reggel óta nulla térerőm, mert lekapcsolták a SIM kártyámról a telefonszámomat.

Családi csomagban vagyunk, Petra vett egy új telefont. De lévén, hogy a Vodafone csúcsszuper új rendszere még igen labilis, nem tudta a saját számára kihozni a készüléket.

Az ügyintéző készségesen mindent megtett, hogy orvosolja a problémát, míg végül addig kattintgatott, hogy Lali előfizetésére tudta csak rátenni. Egyéb, kívülálló okokból új SIM kártyára is szüksége volt Petrának, amit nem az ő, hanem az én számomra adta ki neki.

Ami egy anomália, mert a családi csomagban egyedül az én számom alatt van telefon előfizetés, a többieké mind "üres" hűségidővel ketyeg, amihez normál esetben bármikor hozzá lehetne rendelni új mobilt.

Hogy miért pont az én számomra kellett az új SIM kártyát odaadni, az örök rejtély marad. Főleg, hogy eleve bediktálta a saját számát, hogy erre szeretné kihozni az új telefont, tehát még félreértésről sem lehetett szó.

A malőrnek köszönhetően volt egy fura telefonbeszélgetése Lalival. Majd miután messengeren jelezték neki, hogy nem lehet elérni a mobilján, felhívta próbaképpen a nővérét, akinek az én nevemet írta ki a telefon.

Szegénytől így este kénytelen voltam elvenni a kártyát, és másnap újra mehetett le a Vodafone-ba intézkedni.

Valamire viszont jó volt ez az egész.

Ráébresztett, hogy mennyire függünk az online tértől. Nem feltétlen gondolunk bele, de a legtöbb dolgot neten és telefonon intézzük - amire még a pandémia is rátett egy lapáttal. 

Persze, sokkal egyszerűbb így az élet, hogy nem kell fizikálisan ott lenni mindenhol, és néhány perc alatt végezni tudsz több teendővel is. Viszont, megvan a Revolution című sorozat? Nekem egyből az jutott tegnap reggel eszembe...

Elmegy az áram az egész Világon és leáll minden, de tényleg minden. A következmények pedig anarchia, hatalmi harcok, rettegés, milícia, és teljes létbizonytalanság.

Kész mázli, hogy az egész sztori csak egy fikción alapuló zseniálisan képernyőre vitt agymenés, mint mondjuk a Thanos kesztyűjén landolt végtelen kövek ereje.

Nem is tudom vajon az örök áram nélküliséget, vagy a gépek lázadását viselné kevésbé jobban az emberiség a valóságban.

Bízzunk benne, hogy ez a kérdés örökre megválaszolatlan marad.