Mikor a Balaton és az átmulatott éjszakák keresztmetszetére gondol az ember, gyakorlatilag egyből Siófokra asszociál.

Szerinted a Petőfi sétányon és a Plázson túl is van ott élet?

Bizony, ha tovább nézel a bulinegyeden, akkor sok érdekességbe botolhatsz. Sőt, rengeteg új élménnyel gazdagodhatsz, ha néhány napot eltöltesz a városban, és a környező településeken is jobban szétnézel.

Gyere, megmutatom miről beszélek!

Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy a nyár nem erre a négy napra fog esni, amit kikapcsolódásra és strandolásra szánok. Ennek megfelelően gyakorlatilag 4 évszakra pakoltam be.

Hogyha emlékszel még a tavalyi tihanyi hétvégére, amiről meséltem, akkor érted miért mondom ezt.

Arra a néhány napra Brigi nem tudott velünk tartani a Balatonra, idén pedig Petrát tartotta vissza a nagy betűs élet nyomása. Brigi meg mindig mindenben szerencsés, ezért bíztam titkon benne, hogy hátha jó oldalára pörög ki a kocka.

Ehhez képest az első esténket szakadó esővel zártuk, a másnap pedig mindössze 24 fokos maximum hőmérséklettel kecsegtetett. Mindez éppen elég volt arra, hogy ne őszinte mosollyal gyalogoljon bele a magyar tenger térdig érő vizébe az ember lánya.

Na, de már megint előre szaladtam kicsit.
Elnézést.

Brigi foglalta a szállásunkat, és valószínűleg nem most hajtottuk álomra a fejünket ott utoljára.

Siófok elején van, Szabadifürdőn a főúton. Tágas parkolónak kialakított elő udvarral, és nagyon klasszul megcsinált hátsó udvarral. Az utóbbi medencét, jakuzzit, napágyakat, sütögető helyet, és a gyerkőcös családok örömére egy mini kölyök birodalmat rejt.

Maga az épület emeletes, de annyira nem térképeztük fel, hogy tisztában legyünk vele hány apartmant ölel fel. A miénk a földszinti egyetlen kislakás volt, és konkrétan az 1-es számot viselte az ajtónk.

Két főre bőven tágas amerikai konyhás nappali, egy zuhanyzós fürdő, és egy kényelmes hálószoba. Ha egy hétre menne az ember sem lenne szüksége nagyobb komfortra. Imádtuk az egészet.

Én főleg a kanapét, bármeddig tudtam volna rajta lustálkodni.

Nagyjából mindenkivel találkoztunk az ottlétünk alatt a személyzetből. Mind közvetlenek, barátságosak és segítőkészek voltak.

Ez egyébként bármelyik helyről elmondható amit meglátogattunk a kalandozásaink során. Fura volt, mert a mi környékünkön nem feltétlen hasonló magatartáshoz vagyunk sajnos hozzászokva a vendéglátói- és szolgáltató szektorból.

Meg ami még érdekes jelenség volt, hogy a nyaralásunk közben oldották fel a szigorításokat. Mókás volt látni a sok tanácstalan embert, akik vonakodtak elhinni, hogy bemehetnek "csak úgy" a boltba.

Ott toporogtak az ajtó előtt és kérdezgették egymást, hogy most fel kell-e venni a maszkot vagy sem.

Én személy szerint a zárt terekben nem engedtem volna el, főleg mert a sorban állásnál kb senki sem tartja a másfél métert. De mondjuk engem már jóval a pandémia előtt is rohadtul irritált, ha idegenek mocorogtak az aurámban.

Csütörtökön mentünk le, de aznap nem annyira csavarogtunk, leszámítva egy felfedező sétát a parton, meg a vacsebédet az ottani Johnny's Bistroban. Inkább csak ejtőztünk egyet délután a jakuzziban, aztán filmet néztünk a viszonylag korai takarodó előtt.

Másnap nem akartunk korán kelni, ha már pihenni jöttünk, de a telefon 10 órás ébresztője jócskán talpon talált már.

Annyira Murphy, hogy mikor bármeddig aludhatna az ember, a bioritmusa kiveri hajnalban az ágyból. Bezzeg ha dolgozni kellett volna kelni, akkor még délben is nyomtuk volna a szunyát.

Legalább így viszont nem szaladt el a délelőtt észrevétlenül. Cserébe estére bazi fáradtak voltunk, mint akik egész nap mentek. Pedig nem is.

Oké, azért kicsit de.

Készültem Brigi számára egy meglepetés programmal: imádja a törpemalacokat, úgyhogy elvittem egy állatparkba, ahol szabadon szaladgáltak több állattársukkal együtt.

Mondjuk mind közül a mini cocák voltak a legvédtelenebbek...

Hiába volt kiírva, hogy tilos az állatokat kergetni, ez az elvileg olvasni tudó szülőket cseppet sem zavarta abban, hogy nevetve videózzák, ahogy csemetéik bekerítik a visító kismalacokat különböző sarkokba. 

Ahogy begördültünk a Bella Zoo parkolójába a kerítés túloldalán alpakkák kóricáltak. Nagyon aranyosnak tűntek, de gondoltuk majd kifelé megnézzük őket.

Nem sok szerencsém volt eddig tevékhez, meglepetésemre pont egy közülük volt a leglazább parklakó, mert képzeld, úgy járt-kelt, mintha csak az övé lenne az egész hóbelebanc.

Ennek ellenére mindenkivel kedvesen és türelmesen fotózkodott, de azért picit félelmetes volt teljes testközelben mellé állni, mert mikor gondolt egyet megindult, és abszolút nem érdekelte mi van az útjában.

Hogyha meglátogatod a parkot, nagyon jól nézzél szét!

Van egy fészer-sor, ahol vannak nyuszik is. Teljesen véletlen szúrtuk ki, hogy ott pihengetett köztük egy kis őzike is. Ahogy Brigi fogalmazott, tiszta Bambi effektus. (Tudod, mert a mesében a nyuszi barátjával játszik a mezőn.)

Bentebb összefutottunk az alpakkákkal... vagyis ők futottak belénk. Brigit az egyik majdnem le is köpte, de időben elhajolt szerencsére. Tiszta őrült egy népség ez, és ahogy néztem sosem fáradnak el.

Szóval velük jobb lesz majd vigyáznod, főleg mert bandába verődve ugrabugrálnak.

Személyes kedvenceim egyébként az ormányos medvék voltak. Nyilván ők nem grasszálnak szabadon, de az egyik annyira barátságos volt, hogy folyton tartotta oda magát, hogy simogassuk. Fu, és a legnagyobb megdöbbenések is az ő karámjuknál értek... 

Felnőtt embereknek fogalmuk sincs, hogy is néz ki egy mosómedve. Teljes szilárd meggyőződéssel mutatta be több egymástól független szülő az ormányosokat úgy, mint mosómedvék. Brigivel megannyiszor egymásra sandítottunk és csóváltuk a fejünket.

Vajon ilyen esetben tapló dolog kijavítani a gyerek előtt egy felnőttet?

A bal oldai képet én készítettem, a jobb oldalit pedig a 24.hu-ról vettem kölcsön. 

Ezt a malőrt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. Utólag pedig kiderült, hogy nem csak kedvesek a dolgozók, de nagyon jó fejek is! Hogyha töltesz fel képeket Instára és/vagy Facebookra és megjelölöd a helyet rajtuk valamilyen formában, megosztják az oldalukon, vagy sztoriba teszik.

Brigi teknőcös képét feltették mindkét helyre, illetve Instán sztoriban is viszont láttuk :)

Csak akkor nézelődj a galériákban, ha nem zavar a "spoiler veszély". Én mikor programokat kerestem, tudatosan csak 3-4 képet néztem meg, hogy maradjon mit szemügyre venni személyesen is. Imádtam, imádtuk. 

De az állatparkon kívül is van még bőven érdekessége a városnak!

Fogadjunk, hogy nem tudtad, hogy Siófok kivette a részét a Margit-vonal biztosításában '44. decemberében a szovjet támadás alatt. A harc során a 45 méter magas víztorony is csapásokat szenvedett, ezért azt követően egy darabig a földszintes lakásokban csak reggel és délután volt víz 2-2 órán át.

De nem kell a régmúltba mélyedni hogyha érdekességekre vágysz. Például, ha testközelből szeretnél valami klassz dolgot tapasztalni, ajánlom a figyelmedbe a Millennium Parkot.

Az ott otthonra lelt szobrok mellett egy zenepavilon is helyet kapott, amiben óránként egy-egy Kálmán Imre operettet hallgathatsz meg. Hogyha nincs időd kivárni, csak kapd elő az okostelefonod, amivel bármikor felcsendítheted a dallamokat.

Vagy inkább valami igazán szépet szeretnél látni?

A hajó állomásnál a part mentén húzódik a rózsaliget. Ha pedig már ott vagy, megcsodálhatod a Balaton Sellő szobrot, és ha nem vagy lusta kisétálni a Krúdy sétány végéig (nem tudod eltéveszteni, egyenesen kell menni végig a szobortól), akkor szemügyre veheted A Béke Jóságos Angyalát.

Jut eszembe, a Fő téren tarthatsz a barátaiddal egy szobor-vadászatot. Nagyjából tíz van imitt-amott elrejtve.

Egyébként 1865-ben az akkor 1.500 fős település vásártartási engedélyt kapott - azaz mezővárosi rangra emelték. Egy évvel később pedig tizenkét éves fürdőjog bérleti szerződést kötött Végh Ignác a veszprémi káptalannal (amit aztán újabb tizenkettőre hosszabbított).

Az azt követő esztendőben svájci stílusban megépíttette a Magyar Tenger Fürdőházat, ami ugyan nem a legelső ilyen létesítmény volt, de az első modern kivitelezésű.

Az épület emeletes kilátószobát, 80 fürdőkabint, 100 főt befogadó társalgót, és vízre nyíló ablakokat tudhatott a magáénak.

Hogyha pedig érdekelnek a környék adta lehetőségek, hoztam neked néhány ötletet! :)

Zamárdiban található a Kőhegyi kilátó, ami Szabadifürdőről autóval 18-20 perc; tömegközlekedéssel pedig nagyjából egy óra. Sajnos oda végül nem jutottunk el, ezért nem tudok releváns infóval szolgálni a kocsiútnál megéri-e többet rááldozni az oda-visszaútra - ellenben nem véletlen került fel a listámra a hely!

Ugyancsak a bázisunktól mérve, és szintén nagyjából 20 percnyi autózásra megtalálod Kerekiben Fehérkő várát. Vagyis, ami maradt belőle.

Úgy volt, hogy ezt majd hazafelé nézzük meg, de nem úgy jött ki a lépés, ezért erről sem tudok pontosabb infót mondani, mint amit a neten találsz róla. Tömegközlekedéssel ez a látványosság is bő egy órányira van.

Ha pedig egész napos programra vágynál, akkor irány Tihany.

Szántódról 6:40 és 21:20 között közlekedik a RÉV 40 percenként Tihanyba, visszafelé pedig 7:00 és 21:40 között szintén 40 percenként indul.

De a biztonság kedvéért mielőtt ezt az opciót választod, vess egy pillantást a komp menetrendre, mert bizonyos időszakokban eltérő lehet ehhez képest.

Szabadifürdőtől 25 perc autóval a 7-es úton Szántód, a túlpartra érve pedig a kikötőtől 7-8 perc alatt beérsz a város központjába. Azonban számolnod kell ugye a RÉV díjával, amit az előbbi menetrendes linken ugyancsak megtalálsz.

Mi végül inkább kocsival tettük meg mindkét irányba az utat a 71-es úton. Gondoltuk ha olyat látunk ami érdekesnek tűnik, majd jól félreállunk és megcsodáljuk.

A valóságban viszont egyszer álltunk félre, mert az autóm egyik kerekének nyomásérzékelője és a fedélzeti számítógép között elveszett a jel és beparáztam.

Kaptam már durr defektet menet közben, meg kipufogót is húzott az előző kocsim egy darabon... szóval minden kis apró furcsaságra ugrok.

Több Balaton parti városban jártam már, de Tihannyal azt hiszem képtelensége betelni. Annyira magával ragadó a hangulata, hogy az idők végezetéig képes lennék szerintem ott bolyongani. 

Ami tavaly Petrával katasztrofális ebéd volt, Brigivel most az inverze. Ugyancsak a Visszhang melletti éttermet választottuk, és ezúttal nagyon kellemes volt az idő az étek teraszon fogyasztásához - és a kilátás is pazar volt.

Mintegy a nap lezárásaként egy csinosba öltözős vacsizást terveztünk a Petőfi sétányon.

Ahhoz képest, hogy péntek este volt, nem érződött annyira,  pedig meccs is volt, amire gyakorlatilag minden lépésnél ráláttál valahol. Igaz, az éjfél még odébb volt azért. Dehát ez mégis csak a Petőfi sétány - gondoltam magamban.

Impulzusokkal teli napot tudhattunk magunk mögött, szóval vacsi után visszaindultunk ideiglenes kuckónkba, ahol - ahogy mondani szokták - nem kellett altatni.

Másnap délelőtt kipróbáltuk a szállástól pár perc sétára lévő szabad strandot, és nem bántuk meg.

Igaz, egy ilyen partszakasszal kapcsolatosan nincsen túl nagy elvárása az embernek. Ne legyen tele hangya bolyokkal a talaj ahova le lehet teríteni a pokrócot, legyen kuka, akadjon egy öltöző féle, meg egy illemhelyiség sem árt ugyebár.

Ja, meg persze néhány árnyékot vető fa. A büfé az meg nem baj ha van, de engem speciál nem zavar, ha nincs.

Vidáman melengették a nap sugarai a széltől morajló vizet miközben belemerészkedtünk a habokba. 

Brigi egy vízi fánkon próbált úrrá lenni a hullámokon, én pedig egy kis úszódeszkán igyekeztem rajta maradni.

Oké, nem úgy kell elképzelni, mint például mikor Triton király szigonyával korbácsolja fel a tengert. De azért, ha nem is folyamatosan, sűrű gyakorisággal bazi nagy hullámok jöttek.

Kalandor társamat ki is rázta egy erőszakosabb löket a fánkból, amin én annyira nevettem, hogy benyeltem egy keveset a Balatonból. De még most is megmosolygom, ahogy a szemeim elé vetül a jelenet.

Vajon egy SUP-on könnyebb lehet ilyenkor fent maradni? 

Kaptunk a szálláson egy kis kártyát, ami kedvezményes étkezésre jogosít a Fregatt Éterembe. Csak nem hagyhattuk veszni. Szóval, ott ebédeltünk.

Előző este rendezvényük volt, ami reggelig tartott. A személyzet mégis mosolygós, kedves és türelmes volt.

Emberes adagokat hoztak ki, és csak az illem kedvéért nem nyaltuk meg az ujjainkat. Ezen felbuzdulva másnap is ott ebédeltünk, és pontosan ugyanezt tapasztaltuk.

Több mindent meg szeretnénk még kóstolni az étlapjukról, úgyhogy a nyáron még néhányszor biztos behúzzuk magunk alá a széket valamelyik asztaluknál.

Estére BSW koncertet hirdettek a Plázsra.

Emberemlékezet óta nem voltunk koncerten. Jó, jó... túlzok. De mégis olyan érzés, nem? Mármint így a pandémia datálása óta az első ilyen eseményen részt venni olyasmi, mintha az lenne az első.
Mivel egy népszerű zenekarról van szó, meg voltunk róla győződve, hogy százezren lesznek, ám nem így volt. Persze, azért volt közönség, és élte is a dalokat. De nem töltöttünk volna meg egy negyed arénát sem például.

Kinőttünk már szerencsére ebből az első sorban nyomorgós-csápolós életérzésből, úgyhogy a leghátsó sor után kicsivel süllyesztettük lábunkat a homokba. Később az egyik tánctéren rengeteg retro ritmus segítette elő, hogy kirázzuk a cipőinket.

A koncert előtt ismerős arcokba botlottunk - jobban mondva ők belénk. Úgyhogy bővült társasággal adtuk át magunkat valamivel éjfél után a sétány gyorskonyháinak.

Nem szeretek első alkalommal messzemenő következtetéseket levonni, ellenben nem szívesen megy vissza oda az ember enni, ahol egyszer már furcsaságokat tapasztalt, ugye?

Főleg, hogy ez az utca tele van élelemlelő helyekkel.

Igazából én csak egy túrós palacsintát ettem. Aminek túró íze nem igazán volt, viszont fahéj beütése annál inkább.

Azon töprengtünk, hogy vajon itt is úgy van, mint a fagyisoknál, hogy be kell(ene) mártani vízbe a kanalat mielőtt másik ízt lapátolsz vele?

Nem akarok persze szakértősködni vagy ilyesmi, de dolgoztam a játszóházban konyhán is, és minden ízhez másik kanalat használtunk az óriás palacsinták megpakolásakor.

Na, mindegy.

Vonattal mentünk át a szállásról a Plázsra (egy vonatmegálló), és nyilván visszafelé sem sétáltunk.

Ami még teljesen biztosan nem hiányzik az éjszakai életből, az a sok részeg fiatal. Egy koncerten még ki tudod őket kerülni, ha nagyon akarod. Nem úgy, mint a tömegközlekedési eszközökön, ahol úgy mozognak mintha csak otthon lennének. 

Nagyon hosszú 6 perc volt, de túléltük.

Mondjuk nekem segített kicsit, hogy Brigi zsémbes beszólásain nevetgéltem. Hamarább telt tőle az idő.

Mivel hajnal 2 körül kerültünk ágyba, és aznap reggel 10-ig el kellett hagyni a szállást... muszáj volt ébresztőt húznunk. Na, gondolhatod, hogy most persze nyilvánvalóan tudtunk volna még aludni.

Rendbe szedtük magunkat meg a lakást, aztán lementünk még kicsit strandolni. Bocsánat: "strandolni".

Olyan hideg volt a víz, hogy csak kívülről néztük. Kivételesen egyébként jól esett a tó parton punnyadni. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, és néhány óra múlva csatlakozott hozzánk Petra egy munkatársával együtt.

Merthogy főként azért nem tartott velünk a hétvégére, mert céges rendezvényre volt hivatalos szombaton.

Az ebédet közösen fogyasztottuk el abban a szuper étteremben, ahogy fentebb említettem. Aztán haza indultunk, mert el akartuk kerülni az őrületes dugót, mikor mindenki haza indul.

Három óra körül ültünk be a kocsiba, és csak 2-3 alkalommal kellett minimális távolságot araszolni, alapvetően tökéletes volt a haladás.

Mindent egybe vetve el is fáradtam vasárnap estére, ugyanakkor fel is töltődtem. Mondhatni, ilyen kellemes fáradtság uralkodott a kis testemen. Azért viszont megadtam volna néhány dolgot, hogy másnap ne kelljen kimásznom az ágyból.

Dehát ilyen ez a felnőtt élet... előbb a munka, és csak aztán a szórakozás.